A somlóvásárhelyi iskola alapításának pontos dátuma nem ismert, ám az írásbeliségnek mindig kiemelt jelentősége volt településünkön, hiszen az itt működő apácakonvent hiteles helyként is működött. Az első, Benedek rendi kolostort Szent István király alapította valószínűleg a halála előtti évben. Majd Fegyverneki Ferencnek a premontrei rend elöljárójának közbenjárására 1511-ben szegedi apácák költöztek ide, aminek kapcsán megtörtént a monostor birtokainak összeírása. A magyar nyelvű urbárium egyik legjelentősebb gazdasági és művelődéstörténeti nyelvemlékünk.
Fegyverneki Ferenc, aki szívén viselte az apácák sorsát, igyekezett mindenben segíteni őket, ezért írt a számukra egy magyar nyelvű rendtartáskönyvet, hogy a liturgiát pontosan követhessék és a város lakói előtt szégyenbe ne maradjanak. Ennek 1519-es másolata a mai Lányi-kódex szintén becses nyelvemlékünk.
A település Veszprém vármegye nyugati felének közigazgatási központja volt (Vásárhelyi szék), így a megyegyűlés döntéseit is írásba foglalták itt.
A kolostor a török hódoltság idején is kulturális központ maradt, ám a meg-megújuló támadások miatt a város veszített politikai jelentőségéből és az apácák pedig Bécsbe költöztek. Az utolsó apátnő Vásárhelyi Katalin halála után II. Rudolf király a pozsonyi klarisszáknak ajándékozza a monostort, de ők nem voltak a birtok és annak lakóinak jó gazdái. Ennek következtében a rend feloszlatásáig gyakran álltak perben egymással. Nem csoda, hogy a település lakói örültek, amikor 1935-be a premontrei rend tagjai tértek vissza a településre, akik aztán óvódát hoztak létre, a nagyobb lányok számára Kalász, a fiúknak KALOT egyleteket működtettek.
Ha működött is iskola a településen az apácák fennhatósága alatt annak írásos emlékei nem maradtak fenn, melynek okai lehettek a gyakori tűzvészek, az apácák költözködése és egyéb okok is.
Az biztos azonban, hogy az iskolát 1771-ben már összeírták, 1779-ből pedig fennmaradt egy püspöki rendelet, melyben szerepel az iskolamester Harsay János javadalmazása is.
Az iskola épülete az 1870-es tűzvészig a Piac téren állt (ma Szent. Imre tér), újjáépítésére a Kápolna téren (ma Szabadság tér) került sor 1879-ben. Ekkor az épület még földszintes volt, 1902-ben építették át emeletessé, így is csak két tanteremnek adott helyet, illetve a tanító lakását foglalta még magába. Az 1950-es évek közepén még két tantermet és egy szolgálati lakást építettek fel az udvar másik oldalán.
Az iskola körzetesítés változásai sem kerülték el intézményünket a somlójenei iskola felső tagozatának tanulói már 1952-től vásárhelyen tanulhattak, az alsósok 1977-től járnak át. Az 1979-es iskola összevonásokkal a tüskevári iskola intézményünk tagiskolájává vált – azaz vásárhelyi, somlójenei, tüskevári, apácatornai és kisberzsenyi gyermekek tanultak a két intézményben – egészen az 1991-es szétválásig.
Az épület átalakítási munkálatok a ’60-as évek elején folytatódtak, melynek kapcsán két újabb tanterem épült, és az emeletes épület is átalakult.
Általános, nagy felújításra 1984-ben került sor, amikor kiépítették a központi fűtést, elkészült az aszfaltos kézilabdapálya, távolugrógödör és ezeket teljessé téve 1989-90-es tanévben öltözők és új vizesblokk is készült. Ezzel kialakult az iskola mai épületegyüttese.
A 2009-2010-es tanévben nyílászárócsere, szigetelés, külső színezés, tetőfelújítás, parkettázás, csatorna csere valósult meg.
A következő tanévben elkészült a két épület közötti udvarrész térkövezése is.
Az ezt követő tanévben iskolánk jobb oldali szárnyán az önkormányzat által finanszírozott nyílászárócsere készült el.
A 2012-2013. tanévben az óvoda fölé 3 tantermet alakítottak ki, melynek következtében az alsó tagozatban megvalósulhatott az egésznapos iskolaotthonos oktatás. Ez nyújtott lehetőséget a jobb oldali szárny teljes renoválására, amikor a tető megújult, vizesblokk lett kialakítva és a tanári-, igazgatói-, igazgató helyettesi irodák is ide kerültek, valamint a természettudományok oktatására szolgáló szaktanterem is.
Így ma az intézmény rendelkezik a nyolc tantermen kívül természettudományi szaktanteremmel, angol nyelvi laborral, könyvtárral, tankonyhával, szertárakkal.
Jelentős esemény volt iskolánk életében az 1993-as év, amikor felvette gróf Széchenyi István nevét, és az ő gondolatát választotta jelmondatául.
Tisztelt Látogató!
Szeretettel köszöntöm intézményünk honlapján.
Először is köszönöm a bizalmat, hogy gyermekét a Somlóvásárhelyi Széchenyi István Általános Iskolába íratta. Kollégáinkkal azon dolgozunk, hogy az évtizedek során felhalmozott szaktudásunkat és pedagógiai tapasztalatunkat a diákok fejlődésének szolgálatába állítsuk, iskolánk tradícióit megőrizzük és elődeinkhez méltó módon ápoljuk, gazdagítsuk.
A „széchenyis” lét diákjaink számára mindig is egy megkérdőjelezhetetlen közös ügy volt. Nem véletlen, hogy iskolánkban családok generációi nőttek fel, és adták át a szülők gyermekeiknek ezt az érzést. Az évtizedek során nem egy olyan tanárkollégával is büszkélkedhetett tantestületünk, aki gyermekként maga is ezen a vidéken élt és diákként ennek az iskolának a padjait koptatta. Ők különös küldetéstudattal élik meg pedagógiai munkájukat, és szeretnék diákjaik számára az itt szerzett rengeteg élményt továbbadni.
Meggyőződésem, hogy iskolánknak nem bajnokképzőnek kell lennie, ahol csak a szaktárgyi sikerek számítanak, hanem sokkal inkább az életre felkészítő, gyakorlatiasságra nevelő intézménynek. Mi a való világba történő kilépésre készítjük fel a gyermekeket. Célunk, hogy önállósodva felelősségteljes, a világra nyitott, boldog és kiegyensúlyozott felnőtté válnak. Nézetünk szerint az iskola feladata, hogy felkeltse az érdeklődést, és megtanítson rácsodálkozni az élet mélyebb összefüggéseire. Ehhez az életkornak megfelelő módon fejlesztjük diákjaink készségeit, képességeit és kompetenciáit, segítünk megismerni a lehetőségeiket és határaikat, valamint megtanítjuk tanulóinkat arra is, hogyan kell csapatban dolgozni, a problémát közösen megoldani. Fontosnak tartjuk, hogy olyan értékrenddel és készségekkel is felruházzuk őket, hogy életük során képesek legyenek az esetleges kudarcélményeket is kezelni és feldolgozni, a rájuk rakódott terheket emelt fővel cipelni. Fontos, hogy ezekre az élményekre a személyiségfejlődésük pozitív részeként tekinthessenek vissza.
Kiemelt hangsúlyt fektetünk diákjaink empátiás készségének fejlesztésére. Célunk, hogy rohanó világunkban tudják egymást nyitott, odafigyelő módon meghallgatni és szükség szerint mások problémáira segítőkész módon reagáljanak. Fontosnak tartjuk, hogy tisztességre, öntudatra, becsületre, kitartásra neveljük őket és megtanítsuk nekik, hogyan lehet tisztességesen boldogulni. Olyan értékeket szeretnénk közvetíteni, amivel képesek lesznek az életbe kikerülve a jót a rossztól megkülönböztetni.
Ehhez szakszerűen összeállított pedagógiai programunk és jól képzett, elkötelezett pedagógusaink vannak, akik a nevelés-oktatás kérdéseiben megfelelő végzettséggel és felkészültséggel, valamint egységes pedagógiai elvekkel rendelkeznek.
Következetes nevelés azonban csak együttműködéssel lehetséges. Tudjuk, hogy igazi eredményeket akkor tudunk elérni, ha a szülői házzal összefogásban dolgozhatunk. Ezért az ajtónk nyitva áll, folyamatosan várjuk az önök véleményét, javaslatait, kéréseit, programjainkban pedig a segítő és támogató közreműködésüket.
Mindezek mellett széleskörű társadalmi összefogásra építünk, melyben az iskola valamennyi szereplőjének – diákok, pedagógusok és munkatársak, szülők, fenntartó, civil szervezetek – szerepet kell vállalnia, hiszen enélkül ma iskolát működtetni, fenntartani, fejleszteni aligha lehetséges.
Terveink megvalósításához névadónk gróf Széchenyi István gondolatát választottuk jelmondatul: „Tőlünk függ minden, csak akarjuk!”
Bódis Regina Andrea intézményvezető
PÁPAI TANKERÜLETI KÖZPONT
8500 Pápa, Mézeskalács u. 2.
Tankerületi igazgató: Egyházi Andrea
Telefon: 06 / 89 / 795 - 206
E-mail: papa@kk.gov.hu